Túlélni az esőt: megjelent a Hail to the Rainbow

Ha valaki azt hitte, hogy posztapokaliptikus, kelet-európai romokból már nem lehet újat kihozni, annak most finoman odaszól a Hail to the Rainbow. A frissen megjelent, történetközpontú FPS egy Ignat nevű srác szemszögéből meséli el, milyen az, amikor egy katonai katasztrófa után próbálsz normális életet élni – egészen addig, amíg egy fura e-mail mindent fel nem borít. A játék november 27-én debütált PC-n, Steamen, mellette pedig továbbra is elérhető a tavaly óta elég szépen pörgő demóverzió is.

A világ nem csak simán „szürke és romos”, hanem posztapokaliptikus cyberpunk – mintha a szláv paneldzsungelekre ráhúztak volna egy hideg neonfiltert. Ignat egyedül maradt a szülei nélkül, túlélőként próbálja összerakni az életét, miközben a városban robotjárőrök szkennelik az utcákat, a környezet tele van lezárt épületekkel, lakótelepi tragédiák nyomaival és apró sztoridarabkákkal. A sztori alapvetően nyomasztó, de pont ez a „tavaszi fáradtság helyett decemberi depresszió” az, ami miatt könnyű belefeledkezni.

Játékmenetben a Hail to the Rainbow nem egy folyamatos lövöldefesztivál, inkább lassabb tempójú, hangulatcentrikus FPS, ahol sokat kell kutatni, rejtvényeket megoldani, tárgyakat gyűjtögetni, miközben próbálod elkerülni a rád vadászó robotokat és egyéb fenyegetéseket. Persze van közelharc és tűzharc is, csak itt nem az a lényeg, hány headshotot lősz ki percenként, hanem hogy kibogozd, mi történt a világgal – és közben Ignattal. A demó leírása is arra helyezi a hangsúlyt, hogy ez egy sztori-vezérelt kaland, ahol az atmoszféra ugyanannyira fontos, mint a fegyvered kalibere.

A vizuál és a hangulat mögött nem egy nagy stúdió áll, hanem Sergey Noskov, aki korábban olyan indie címeken dolgozott, mint a 7th Sector vagy a 35MM – mindegyiknél hasonlóan melankolikus, filozofikus poszt-szovjet díszletekkel játszott. Ezeknél a játékoknál már kiderült, hogy imádja a cyberpunkos, lepusztult jövőképeket és a lassan kibomló, háttérből mesélő történetvezetést; a Hail to the Rainbow gyakorlatilag ezt viszi tovább, csak ezúttal belső nézetű lövöldezéssel, komolyabb produkciós értékekkel.

A játék fogadtatása eddig meglepően erős: a demó „nagyon pozitív” értékeléseket gyűjtött be több száz vélemény alapján, a teljes verzió pedig a rajt utáni napokban 90% feletti játékos-elégedettségnél áll Steamen. Nem véletlen, hogy több külföldi portál is kiemelte friss „rejtett gyöngyszemként”, kifejezetten a Metro- és S.T.A.L.K.E.R.-rajongóknak ajánlva – bár a tónus és a dizájn inkább egy visszafogottabb, cyberpunkos vonalat visz, nem a klasszikus zónajárás copy-paste-ét.

Van egy apró, de szívmelengetően retró húzás is: a fejlesztő lehetővé tette, hogy saját zenéket pakolj a játék mappájába, amiket Ignat az autózás közben hallgathat. Ez kvázi egy modern „Vice City-rádió hack”: ha akarod, mehet ugyanarra a posztapokaliptikus autókázásra a saját Linkin Park- vagy synthwave-playlisted, ami még személyesebbé teszi a végigdöcögést a romos városrészeken.

Összességében a Hail to the Rainbow az a fajta, „leülök, bekapcsolom a fejhallgatót, és hagyom, hogy lehúzzon maga alá a világ” típusú élmény. Annak, aki bírja a lassabb, sztori-centrikus FPS-eket, a kelet-európai posztapokalipszis dekadens romantikáját, és szívesen támogatna egy egyfős fejlesztőt, nagyon is megéri adni neki egy esélyt – pláne, hogy még mindig ott a free demo, mielőtt belevetnéd magad teljes áron a neonfényes romhalmazba.

 

Források:

• Hail to the Rainbow – PC Guru cikk a megjelenésről

• Hail to the Rainbow a Steamen

• Hail to the Rainbow – demo adatlap és értékelések

• Hail to the Rainbow kiemelése egy nemzetközi Steam-összefoglalóban

• Sergey Noskov fejlesztői oldala, korábbi játékokkal

*A főkép és borítókép AI-jal lett módosítva