Az Ori and the Will of the Wisps soundtrackje elsőre törékenynek tűnik. Finom dallamok, kórus, vonósok, mesei hangulat. Aztán amikor a játék megindul, rájössz, hogy ez nem csak szép zene, hanem érzelmi navigáció. Pontosan tudja, mikor kell megsimogatni, mikor kell futásra parancsolni, és mikor kell egy kicsit összetörni a szívedet.
Akárcsak egy régi Disney-rajzfilm vagy a A végtelen történet-féle gyerekkori fantasyk keverednek. Nem azért, mert az Ori másolná őket, hanem mert ugyanazt a furcsa érzést hozza: gyönyörű világ, amiben minden apró lénynek súlya van, és ahol a veszteség valahogy nagyobbnak tűnik, mert közben minden olyan szép.
Gareth Coker zenéje nagyon okosan bánik a csenddel is. Nem akar mindig rád ömleni. Sokszor csak ott van mögötted, mint egy fénycsík az erdőben, aztán amikor kell, hatalmasra nő. Ezért működnek olyan jól a menekülős részek is: nem csak játszod őket, hanem lélegzet-visszafojtva együtt mozogsz a zenével.
Nekem az Ori-zenékben az a legszebb, hogy nem félnek gyengédek lenni. A videojátékok sokszor akkor akarnak nagyot mondani, amikor hangosak. Az Ori viszont sokszor akkor a legerősebb, amikor halk. Amikor csak egy dallam marad, és hirtelen úgy érzed, hogy ez a kis fénylény tényleg nagyon messzire került otthonról.
A soundtrack külön hallgatva is működik, de nagyon más módon, mint egy pörgős akciójáték zenéje. Ez nem az a pénteki anyag, amire berúgod az ajtót. Ez inkább az, amit beteszel este, és hirtelen kevésbé zajos a világ. Egy hosszú hét után ez néha többet ér, mint bármilyen beatdrop.
És mégis, amikor kell, tud lendülni. Az Ori nem csak altató, nem csak könnyfakasztó meseerdő. Van benne tempó, veszély, rohanás, küzdelem. Pont ettől teljes: a zene nem egyetlen hangulatban ragad, hanem végigviszi azt az utat, amit Ori is bejár.
Pénteki Zenedobozba azért remek, mert szépen megmutatja, hogy a játékzene nem csak sláger lehet, hanem érzelmi térkép is. Egy olyan térkép, ahol néha nem az a cél, hogy gyorsabban menj, hanem hogy egyáltalán tovább tudj menni.
MIÉRT AJÁNLOM PÉNTEKI ZENEDOBOZBA?
Mert az Ori zenéje ritka tisztán mutatja meg, mennyire fontos a hangulatvezetés. Nem csak aláfest, hanem együtt mesél a játékkal.
Pénteki Zenedoboz skála: 9,1 / 10
- Dallamtapadás 8,5/10: Nem mindig azonnali slágerként működik, inkább lassan ül be, de utána sokáig marad.
- Hangulat 10/10: Mesei, fájdalmas, felemelő és nagyon következetes érzelmi világ.
- Playlist-faktor 8,8/10: Külön hallgatva is gyönyörű, főleg nyugodtabb estékre vagy koncentrált munkához.
FORRÁSOK
- Ori and the Will of the Wisps Steam oldal https://store.steampowered.com/app/1057090/Ori_and_the_Will_of_the_Wisps/
- Gareth Coker: The Music of Ori and the Will of the Wisps https://composer.spitfireaudio.com/en/articles/gareth-coker-the-music-of-ori-and-the-will-of-the-wisps
- Ori OST Spotify https://open.spotify.com/album/0BRICN5TGMT1WqFcZkYOaF
- Ori and the Will of the Wisps hivatalos oldal https://www.orithegame.com/ori-will-of-the-wisps/
Te mit gondolsz erről? Oszd meg velünk.
Hozzászólások
Hozzászóláshoz vagy kommenteléshez jelentkezz be, vagy ha még nem vagy tagunk, regisztrálj.
Hírek
A Hi-Fi Rush nem csak ritmusra verekedtet, hanem úgy csinál rockkoncertet a képernyőből, hogy közben ...
Ha létezne sport a dühből, a DOOM Eternal zenéje lenne a bemelegítés, a verseny, meg az eredményhird ...