A számok nem hazudnak - mire jók a statisztikák

Eleged van abból, hogy minden második random csapattárs „nyugi, jó vagyok, csak most rossz napom van”?
A statos keresésnél nincs „rossz nap”. Ott csak számok vannak. És azok kurvára nem hazudnak.

Amikor összekötöd a GIKU-t a fiókjaiddal, nem csak annyi kerül az adatlapodra, hogy „játszom ezzel meg azzal”, hanem brutál részletes statfal.
Játékokra lebontva. K/D, winrate, meccsszám, szerepkörök, map győzelmek, fegyverhasználat, gólok, mentések, sebzés, foglalások – annyi adat, hogy elsőre csak nézel, hogy „oké, baszki, ez már tényleg komoly”.

És a poén: ezekre rá tudsz szűrni, amikor csapattársat keresel. Onnantól nem reménykedsz, hanem célzol.

Dota 2 – amikor a rendszer jobban ismer, mint a saját stack-ed

Dota 2-nél az első, amit meglátsz, a teljes pályafutásod: lejátszott meccsek, győzelmek, vereségek, győzelmi arány, összesített KDA. Már ebből látszik, ki csak „néha dotázik”, és ki az, aki tényleg ebben él.

Alatta külön blokkban jönnek a legtöbbet játszott hősök: mindegyiknél külön meccsszám, winrate, és az is, hogy veled a csapatban mennyire erős volt, illetve ellenfélként mennyire veszélyes. Ez már nem az a szint, hogy „jó Crystal Maiden vagyok”, hanem konkrétan le van írva, hogy hány meccsen, milyen aránnyal.

A következő sor a role / lane statok: safe lane, mid, offlane, jungle – mindegyikhez külön meccsek, győzelmek, winrate. Egy pillantásból megmondod, hogy valaki tényleg mid main, vagy csak szeret ott állni.

A végén pedig egy masszív összesített statlista: átlag ölések, halálok, asszisztok, perccenkénti arany és XP, last hitek, deny-ok, hős sebzés, torony sebzés, gyógyítás – külön átlaggal és összértékkel. Egyetlen játékból konkrétan több tucat mutató.

Ha te Dota stack-et keresel, be tudod lőni, hogy mondjuk safe lane-re olyan carry kell, aki bizonyos winrate fölött van, vagy nem hal meg ötpercenként. Nem „jó lesz ez is”, hanem: „pont ilyen ember kell a csapatba”.

CS2 – amikor a rendszer is tudja, melyik fegyverrel vagy állat

CS2-ben teljesen más jellegű, de ugyanolyan mély statcsomag fogad. Az elején a klasszikus alapok: játékidő, meccsszám, győzelmi arány, győzelmek, összes kill, K/D. Ez még csak a bemelegítés.

Utána szépen szét van szedve, hogy milyen fegyverekkel játszol: látszik a kedvenc fegyvered, kedvenc fegyvertípusod, és az is, hogy a killjeid hány százaléka jön SMG-ből, rifle-ből, shotgunból, pisztolyból, sniperből, heavyből. Alatta egy komplett fegyver-kill tábla: fegyverenként külön mutatóval, hányszor intézted el vele az ellent.

Erre jönnek a map győzelmek – pályánként külön, hogy hol mennyit nyertél –, plusz a célok: bombatelepítések, defuse-ok, hostage mentések. A legutóbbi meccsedről pedig egy miniösszefoglaló mutatja, mennyi kill, halál, sebzés, kör, elköltött pénz, hozzájárulás jött össze.

Összerakva: egy CS2 profilnál simán egy raklapnyi külön statot nézel végig, mielőtt azt mondod, hogy „oké, vele szívesen megyek rankedet”. Ha szeretnéd, beállítod, hogy csak bizonyos K/D fölötti, bizonyos winrate fölötti játékosokat dobjon fel. A „faceit 10 voltam, csak új account” meséket meg el lehet felejteni.

Fortnite – külön arcod van solo-ban, duóban és squadban

Fortnite-nál a rendszer a módokra van kihegyezve. Az elején egy összkép: teljes játékidő, meccsek száma, winrate, győzelmek, K/D, összes kill, mellette pedig a különböző top helyezések (top 3, top 5, top 10 stb.). Egy pillantás, és látod, hogy valaki végjáték-huszár, vagy csak rohan halni.

Ezután jön a bontás: solo, duó, squad külön statblokkal. Mindegyiknél külön meccsszám, győzelmek, győzelmi arány, kill, K/D, top helyezések. Így pontosan látod, hogy az illető egyedül, párossal vagy full csapatban villog inkább.

Ha te squadot keresel ranked estére, be tudod lőni, hogy csak olyanokat dobjon elé a rendszer, akik squad módban már letettek valamit az asztalra – nem tíz meccs alapján, hanem százak alapján. Ez megint nem szerencsejáték, hanem tudatos csapatépítés.

Rocket League – kiderül, striker vagy sweeper

Rocket League-nél a statfelület két nagy részre szakad: általános mutatókra és teljesítményadatokra.

Az általános résznél külön látszik, hogy hány meccset játszottál, mennyit nyertél, mennyi a winrate, mennyi pontot szedtél össze, hányszor lettél MVP. Egyből átjön, hogy valaki tényleg dominál-e a pályán, vagy inkább utas.

A teljesítményblokk viszont az, ami igazán beteg jó:
külön stat van a gólokra, gól/meccs arányra, asszisztokra, assziszt/meccsre, mentésekre, mentés/meccsre, lövésekre, lövés/meccsre, rombolásokra, rombolás/meccsre, légigólokra, légigól-százalékra, plusz még a mesterhármasokra is.

Ebből egy pillanat alatt látod, hogy az illető striker-típus, aki sorra rúgja a gólokat, inkább playmaker, aki kiosztja az asszisztokat, vagy sweeper, aki mindent kiszed a kapuból. Ha Rocket League csapatot raksz össze, konkrétan szerepekre tudsz embereket keresni: „mutasd azokat, akiknél erős a gól/meccs”, vagy „olyan kell, aki sokat ment, jó kapusnak”.

Ez nem arról szól, hogy valaki bemondja magáról, hogy „jó kapus vagyok”, hanem arról, hogy a rendszer az arcába tolja a valóságot. Neked meg dönteni már gyerekjáték.

World of Tanks – itt már statokból építesz hadsereget

A World of Tanks a statmániás tankosok játszótere.
A profilodon külön látszik a globális teljesítményed: lejátszott csaták, túlélési arány, győzelmek–vereségek, győzelmi százalék, összegyűjtött XP – egy pillantás, és kiderül, hogy mennyire vagy frontvonal-harcos, vagy csak a bokor mögött imádkozó camper.

Erre rájön egy max teljesítmény blokk: külön ki van emelve, melyik tankkal hoztad a legtöbb XP-t egy meccsen, melyik járművel osztottad ki a legtöbb sebzést, és mikor hoztad a legtöbb fraget egy csatában. Ez az a rész, ahol konkrétan megvan a „legendás meccsed” lenyomata – nem csak sztorizol róla, ott virít a statlapon.

Alatta jönnek a játékmód statisztikák, módonként bontva csaták, győzelmek, winrate – külön látszik, hogy ki random csatákban erős, ki inkább valamilyen speciális módban érzi otthon magát.

A végén érkezik a nagyágyú: az összesített statisztikák táblája.
Nem egy-két sor, hanem egy komplett menü: kiosztott sebzés, elszenvedett sebzés, fraggelt ellenfelek, leadott lövések, találatok, elszenvedett robbanások, pontfoglalások és megszakított foglalások, stunnolt célpontra mért közös sebzés, rádióasszisztált sebzés, lassított célpontból érkező sebzés, blokkolt sebzés – mindegyikhez játékmeccsenkénti átlag és összes érték.

Ha WoT-os csapatot keresel, ez brutál erős fegyver: tudsz olyan játékosokra szűrni, akik sok sebzést blokkolnak (frontvonal heavy), vagy olyanokra, akiknél magas a rádióassziszt és foglalási stat (aktív, csapatban gondolkodó játékosok). Nem kell tippelgetni, hogy „jó heavy-e a csávó” – a számai ordítják, mennyire.

Ez nem ego-simogatás, ez munkaeszköz

A statok a GIKU-n nem dísznek vannak.
Az adatlapodra kerülnek, hogy aki veled játszana, előre tudja, mit várhat. Te pedig ugyanígy ezekre tudsz szűrni csapattárskeresésnél. Legend/Master szinten pedig simán priváttá teheted vagy lekorlátozhatod, hogy ki lássa – de amikor keresel, a teljes adatbázist használhatod.

Dota 2-höz role alapján keresel carry-t, CS2-höz map- és K/D-szűréssel akarsz stack-et, Fortnite-ban squadot vadászol ranked estére, Rocket League-ben célzottan keresel gólvágót vagy masszív kapust, World of Tanksben pedig statokból építesz frontvonalat – a statos keresés úgy dolgozik mögötted, mintha saját scout csapatod lenne.

Te meghúzod, hogy milyen szintet vársz el, a GIKU pedig odateszi eléd azokat, akik beleférnek.
És amikor egyszer megtapasztalod, hogy lehet így is csapatot keresni… na ott jön az a pillanat, hogy magadban felröhögsz:

„oké, hű baszdmeg, eddig mi a fenéért játszottam randommal?”