Szeretnél egy saját válogatott csapatot? A lobbyt neked találták ki.

Itt nem a matchmaking dobál melléd embereket – te döntöd el, kivel játszol. Képzeld el, hogy a csapattárskeresés nem lottóhúzás, hanem te vagy a sorsoló.
Ez a lobby rendszer a GIKU-n.

Nem arról szól, hogy belépsz este nyolckor, imádkozol, hogy ne egy toxikus szétcsúszott brigádot dobjon melléd a játék, aztán fél óra után már bánod, hogy egyáltalán elindítottad a gépet. Hanem arról, hogy te rakod össze a saját estédet, előre, szépen, nyugodtan.

Munka, suli, család, bármi – már kedden tudod, hogy csütörtök este 20:00-kor játszani akarsz. Nem „majd, ha lesz valaki”, nem „ha épp jó a random”. Hanem fixen. Belépsz a GIKU-ra, ráböksz a lobby létrehozásra, és megtervezed az egész sessiont, mint egy raid leader, csak itt az egész rendszer alád dolgozik.

Beállítod, hogy milyen platformon játszotok. Kiválasztod a játékot. Megadod, mennyien legyenek a csapatban. Nevet adsz a lobbinak, pontos időpontot, meddig lehet csatlakozni, milyen nyelven beszéljenek, honnan jöjjenek a játékosok. Ha akarod, az életkort is meghúzod, hogy ne a 12 éves headset-sikoly legyen az este háttérzaja, hanem normális kommunikáció. Pipálod, hogy legyen mikrofon. Vagy épp nem, ha casual chill a cél.

És itt még csak az alapot húztad fel.

A prémium lobby ott kezd igazán működni, amikor te döntöd el, ki lép át a küszöbön.
Jönnek a jelentkezők, látod a profiljukat, értékeléseiket, játékoskártyáikat. Szimpatikus? Beengeded. Van egy-két kritérium, amit nem üt meg, de látod, hogy össze fogtok férni? Simán beválogathatod. Nem tetszik a vibe? Nem rakod be. Pont. Nem a matchmaking dobál hozzád random embereket – te válogatod össze a saját csapatodat.

Ha még ez sem elég, a rendszer ajánl neked játékosokat, akikről sejti, hogy passzolni fognak hozzád. Nem kell végigböngészned a fél internetet, nem kell külön Facebook-csoportokba posztolgatni, hogy „jófej társakat keresek”. A GIKU-n belül oldod meg, két kattintással.

Amint létrejön a lobby, azok a játékosok, akiknél az adott játék fel van véve, rendszerüzenetet kapnak. Nem neked kell mindenkinek külön írni, nem kell spammelni. A rendszer beszólt helyetted: „Hé, itt egy lobby erre és erre az időpontra, erre a játékra, ezekkel a feltételekkel.” Aki akar, jelentkezik. Te meg hátradőlsz, és szépen szelektálsz.

Megvan a létszám?
Onnantól megy a lobby chat, ahol mindent le tudtok beszélni. Ki milyen szerepet visz, ki milyen builddel jön, mennyire tryhard a hangulat, mi a cél: ranked push, quest farm, achievement vadászat, full fun, bármi. Mire eljuttok a „Start game” gombig, már nem vadidegenekkel dob össze a játék, hanem egy tudatosan összeválogatott brigáddal, akikkel ugyanarra készültök.

A meccs után jön az a rész, amitől ez az egész cucc igazán felértékelődik: az értékelés.
A lobby tulajaként elindítod az értékelési folyamatot, és mindenki pontozhat mindenkit. Nem csak annyi, hogy „jófej volt” vagy „toxikus”, hanem ha akarjátok, részletesen: mennyire volt csapatjátékos, kommunikált-e normálisan, tartotta-e magát a megbeszéltekhez, rageelt-e, lelépett-e idő előtt stb.

Ezek az értékelések szépen felkúsznak a játékoskártyákra. Legközelebb, amikor valakit meglátsz egy lobbyban vagy jelentkezőként, már nem vakon döntesz: ott virítanak a pontok. Tudod, hogy kivel érdemes játszani, és kit jobb elengedni. A GIKU-ban a hírneved nem pofázásból van, hanem abból, ahogyan játszol másokkal.

És ez az a pont, ahol átfordul az élmény. Nem „megint mellém dobott három randomot, akik két kör után leléptek”. Hanem:
„Beállítom, hogy nekem ilyen és ilyen csapattárs kell, ilyen időpontra, ilyen szabályokkal, és csak olyanok jöjjenek, akik bírják ezt a szintet.”
Ez már nem matchmaking. Ez csapatszervezés saját univerzumban.

A lobbyval a GIKU-n nem csak játszol.
Irányítod, kivel, mikor és hogyan játszol.

Ha neked már kevés az, hogy a játék randomokra bízza a társaságot, inkább kontrollt akarsz a csapatod felett, akkor a lobby pont az a funkció, aminél azt fogod mondani magadban:
„oké, baszki, ez így már játék. Ilyet akartam eddig is.”