Van az a soundtrack, ami csak “szép”, és van az, ami konkrétan világot épít a füled mögé. A Kena: Bridge of Spirits simán az utóbbi: nem ráfekszik a jelenetekre, hanem belemászik a játék szövetébe, és onnantól minden fűszál kicsit fontosabbnak tűnik. Mintha a csendet is komponálták volna.
A zene legnagyobb trükkje, hogy egyszerre filmszerű és nagyon is földszagú. A nagy, érzelmes ívek megvannak, de közben ott lüktet benne a balinéz hagyományos hangzásvilág, a fémes, rétegzett ütősök, a furcsa, mégis ismerős ritmusok. Nem “egzotikus díszítés” érzés, hanem tényleg egy másik kultúra hangszerelési logikája, ami beszélget az orkestrával, nem csak rá van ragasztva.
Aki csak fél füllel hallgatja, annak ez “mesés”. Aki viszont rászán tíz percet, észreveszi, mennyire okosan vált a játék: az ártatlan, játékos témákból egy pillanat alatt átcsúszik nyomasztóbb, sűrűbb tónusokba, pont úgy, ahogy a világban is ott mocorog a korrupció a szép felszín alatt. A legjobb részeknél nem is a dallam a főszereplő, hanem a textúra, az a finom rezgés, amitől a fák is gyanúsabbak lesznek.
Az egész mögött egy olyan együttműködés áll, ami ritka, mint a “na, ma nem nyúlok még rá egy questre” fogadalom: nyugati videojátékos komponálás találkozott egy balinéz gamelán együttessel, és ebből nem kompromisszum lett, hanem saját hang. Fun mellékszál, hogy a zenei anyag önállóan is komolyan lett kezelve, nem csak “deluxe extra”, hanem olyan csomag, amit simán be lehet dobni háttérnek munka közben, aztán azon kapod magad, hogy már a harmadik tracknél is bámulod a semmit.
És ha valaki azt hinné, hogy ez csak a rajongók szívügye: a főtéma (igen, az a bizonyos, ami a gerincet adja) konkrétan díjat is behúzott, és még egy rakás szakmai helyen is elismerték a zenei munkát. Szóval nem csak “jó kis indie-zene”, hanem olyan OST, amit szakmában is felkapják a fejüket: na itt felszisszen mindenki, aki valaha látott már ezer egyforma fantasy-hangszínt.
A legjobb hír pedig, hogy a tegnapi State of Playen (2026. február 12-én) bemutatták a folytatást, Kena: Scars of Kosmora címmel. A sztori szerint Kena idősebb, tapasztaltabb, és egy új szigetre, Kosmorára megy válaszokért, ahol a pálcája is csúnyán megjárja, így az elemi alkímiára épülő, újfajta “szellemvezetés” kerül előtérbe. Ha a zenéhez is ugyanekkora ambícióval nyúlnak, akkor a következő zenedobozban megint lesz miről beszélni, csak előre szólok.
FORRÁSOK
What do you think? Share with us.
Comment section
Hozzászóláshoz vagy kommenteléshez jelentkezz be, vagy ha még nem vagy tagunk, regisztrálj.
News
A Sword of the Sea zenéje Grammyt nyert, és tökéletes példa arra, amikor a játék OST-je kiszökik a m ...
Az UNDERTALE soundtrackje 2,3 milliárd feletti streamnél jár, a MEGALOVANIA pedig hivatalosan is rek ...