Sons of the Forest: Kelvin, én félek

A Sons of the Forest azzal kezd, hogy már megint lezuhanunk valahová, ahol normális ember nem venne hétvégi telket. Egy eldugott sziget, eltűnt milliárdos, kannibálok, barlangok, mutánsok, és egy túlélőcsapat, amelyik nagyjából olyan gyorsan omlik össze, mint a magabiztosságod az első éjszakán.

Ha filmes párhuzam kell, nálam ez nem egy konkrét horror, hanem egy furcsa keverék. Kicsit A barlang klausztrofóbiája, kicsit A part “valami nagyon nincs rendben ezen a gyönyörű helyen” érzése, és persze ott van benne a Ragadozó dzsungelparája is, csak itt nem egy láthatatlan predator vadászik, hanem maga az erdő kezdi el rágni az idegeidet.

Az első The Forest azért volt emlékezetes, mert nem csak félelmet akart eladni, hanem otthonosságot is. Építettél, gyűjtöttél, berendezkedtél, aztán a játék minden este megkérdezte: biztos, hogy itt akarsz lakni? A Sons of the Forest ugyanezt a kellemetlen kérdést teszi fel, csak nagyobb térképen, szebb látvánnyal és több olyan pillanattal, amikor hirtelen nagyon megbánod, hogy elindultál felfedezni.

A legjobb húzása még mindig Kelvin. Papíron NPC társ, gyakorlatban egy mémgyár, egy nagyon hasznos bajtárs és egy élő lelkiismeret-furdalás, amikor véletlenül rossz feladatot adsz neki, vagy csak nézed, ahogy csendben cipeli a fát, miközben te a bázisod esztétikáján hisztizel. Kelvin miatt a magány kevésbé magány, de a felelősség nagyobb.

És ott van Virginia is, aki a játék egyik legjobb példája arra, hogy egy túlélőhorrorban a bizalom lassan épül. Nem egy menüből felvett társ, nem egy instant segítő, hanem valaki, akit meg kell érteni, meg kell szokni, és aki közben folyamatosan emlékeztet arra, hogy ezen a szigeten a “normális” szó már régen nyugdíjba ment.

A teljes 1.0-s megjelenés rengeteg történeti és rendszerszintű bővítést hozott: új átvezetők, alternatív befejezés, kreatív mód, új mutánsok, finomított AI, barlangos és kommunikációs fejlesztések. Ez fontos, mert a játék korai hozzáférésben még sokszor olyan volt, mint egy félbehagyott rémálom. Az 1.0 után már jobban összeáll a kép, még ha a kép továbbra is rendesen nyugtalanító.

Co-opban ez klasszikus “barátságpróba” anyag. Van, aki bázist akar építeni, van, aki azonnal barlangba menne, van, aki csak Kelvinnek adna napi munkarendet, és van az az ember, aki mindig elsüti, hogy “nyugi, csak megnézem mi van ott”. NA, őt fogjátok először elveszíteni.

A Sons of the Forest nem mindig elegáns. Néha darabos, néha furcsa, néha a rendszer és a horror egymásra lép. De amikor működik, akkor nagyon működik. Amikor este a tűz mellett állsz, a fák között mozog valami, Kelvin valahol dolgozik, Virginia pedig feltűnik a távolban, ott hirtelen minden összeáll: ez nem csak túlélés, hanem ideges lakberendezés egy rémálom közepén.

MIÉRT AJÁNLOM TÚLÉLŐ HÉTFŐRE?

Mert a Sons of the Forestben egyszerre van meg a bázisépítős biztonságillúzió és a horror, ami ezt minden este lerúgja az asztalról.

Kelvin és Virginia miatt ráadásul nem csak tárgyakat gyűjtesz, hanem kapcsolatokat is építesz. Ez ritka a túlélőjátékoknál, és pont ettől lesz emlékezetesebb.

Túlélő Hétfő skála: 8,2 / 10

• Túlélőfaktor 8,5/10: Építés, éhség, barlangok, kannibálok, éjszakai rettegés. A túlélés itt nem dekoráció.
• Hangulat 8,5/10: Az erdő, a hangok és a társak nagyon sokat hozzátesznek, néha erősebbet is, mint maga a történet.
• Co-op / GIKU-faktor 7,5/10: Barátokkal kaotikus és emlékezetes, de a horror miatt nem minden csapatnak lesz “laza hétfő esti” program.
  
  FORRÁSOK
• Sons of the Forest Steam oldal  https://store.steampowered.com/app/1326470/Sons_Of_The_Forest/
• Sons of the Forest v1.0 Steam News  https://store.steampowered.com/news/app/1326470/view/4192358592270167292
• Endnight Games hivatalos oldal  https://endnightgames.com/
• Sons of the Forest alapinfók  https://en.wikipedia.org/wiki/Sons_of_the_Forest