Sword of the Sea: Szörf a Grammy-ig

Marci

2026.02.06

Previous Valheim: öt éves, és még mindig harap

Next Project Zomboid, a láz, ami visszaharap

Jukebox

Van az, amikor egy játékzenét nem csak hallgatsz, hanem egyszer csak azon kapod magad, hogy “ez simán elférne egy díjátadón”. Na, a Sword of the Sea pont ezt csinálta: Austin Wintory megkapta érte a Grammyt a Best Score Soundtrack for Video Games and Other Interactive Media kategóriában.

A poén az egészben, hogy Wintoryt nem kell bemutatni annak, aki valaha végigsétált a Journey lelki hullámvasútján: ugyanaz a “nem magyarázom túl, inkább elkaplak a mellkasnál” zenei gondolkodás dolgozik itt is. Csak most nem sétálsz, hanem szörfözöl. Homokon, vízen, lendületből.

Maga a játék is erre a flow-ra épít: a Giant Squid (ABZÛ, The Pathless) új kalandja, ahol egy “hoversword” hátán csúszol át egy kiüresedett világon, és szépen, rétegről rétegre próbálod visszahozni belé az óceánt. PS5-re és PC-re jelent meg 2025. augusztus 19-én, szóval a zene már bizonyított a pályán, nem csak trailerben volt bátor.

A soundtrack azért működik ennyire, mert nem “ráül” a játékra, hanem együtt lélegzik vele: hol finoman tolja előre a tempót, hol elengedi, hogy csak csússz és nézz. Nem egy nagy főtéma van, amit 80-szor hallasz, hanem olyan tételek, amik jókor jönnek, aztán elegánsan lelépnek. Spotify-on egyben ott az album, 16 track, kb. 1 óra 24 perc, könnyű belőle “ma csak ezt a három számot” listát csinálni, aztán véletlenül végighallgatni az egészet.

A Grammy-körítésben pedig az a legemberibb rész, hogy a zeneszerző a győzelem után nem a mellét verte, hanem inkább rávilágított: mennyire furcsa, hogy a játékzene már ekkora kulturális sztori, közben simán kimaradnak olyan darabok, amikről a fél szakma azt gondolta, ott a helyük a jelöltek között. Magyarán: a kategória már komoly, de még mindig tanulja a világ, hogyan kezelje.

Források