A Green Hell nem az a túlélő, ami kedvesen betakar és elmondja, hogy minden rendben lesz. Inkább azt mondja: 'oké, akkor most nézzük, mennyire gondolod komolyan'. A dzsungel itt nem háttér, hanem szereplő, és elég temperamentumos.
A legnagyobb húzása az, hogy a túlélés nem csak éhség-szomj kör. Kapsz egy részletes sérüléskezelést: sebek, fertőzések, piócák, mérgezések, és mindhez külön figyelem kell. Ez az a játék, ahol a 'csak egy karcolás' gondolatból simán lesz egy fél órás orvososdi, miközben a háttérben a természet már készül a következő pofonra.
Közben ott a mentális állapot is: ha túl sok ideig vagy nyomás alatt, ha rosszul eszel, ha csúnyán sérülsz, a fejed is elkezd dolgozni ellened. Paranoiás hangok, látomások, hibás döntések. A Green Hell egyik legjobb pillanata, amikor rájössz, hogy nem biztos, hogy a dzsungel a fő ellenség, lehet, hogy te magad vagy az.
Kooperatívban más az íze: ott már nem csak az a kérdés, hogy túléled-e, hanem hogy a csapat mennyire tud rendben maradni, miközben valaki mindig elcsatangol, mert 'ott mintha lett volna egy banán'. Igen, volt. Igen, megérte. Nem, nem így.
Kontekstusnak elég annyi, hogy ez a cím 2019-ben indult PC-n, és azóta több platformra is eljutott, a fejlesztők pedig évekig pakoltak rá ingyenes tartalmakat és finomításokat. A lényeg: nem egy egyestés szenvedés, hanem egy hosszabb, keményebb túra.
Fun fact: ha valaha azt hitted, hogy a túlélő játékokban a pióca csak egy vicces animáció, itt rájössz, hogy a pióca valójában egy életstílus.
FORRÁSOK
Marci
Te mit gondolsz erről? Oszd meg velünk.
Hozzászólások
Hozzászóláshoz vagy kommenteléshez jelentkezz be, vagy ha még nem vagy tagunk, regisztrálj.
Hírek
A No Man’s Sky már rég nem az a játék, amiről 2016-ban vitatkoztunk, hanem egy végtelen űrutazás, ah ...
A Super Mario Bros. 3 egyik legjobb sivatagi pályáján nem a talaj volt a baj, hanem az ég.
