A Green Hell nem az a túlélő, ami kedvesen betakar és elmondja, hogy minden rendben lesz. Inkább azt mondja: 'oké, akkor most nézzük, mennyire gondolod komolyan'. A dzsungel itt nem háttér, hanem szereplő, és elég temperamentumos.
A legnagyobb húzása az, hogy a túlélés nem csak éhség-szomj kör. Kapsz egy részletes sérüléskezelést: sebek, fertőzések, piócák, mérgezések, és mindhez külön figyelem kell. Ez az a játék, ahol a 'csak egy karcolás' gondolatból simán lesz egy fél órás orvososdi, miközben a háttérben a természet már készül a következő pofonra.
Közben ott a mentális állapot is: ha túl sok ideig vagy nyomás alatt, ha rosszul eszel, ha csúnyán sérülsz, a fejed is elkezd dolgozni ellened. Paranoiás hangok, látomások, hibás döntések. A Green Hell egyik legjobb pillanata, amikor rájössz, hogy nem biztos, hogy a dzsungel a fő ellenség, lehet, hogy te magad vagy az.
Kooperatívban más az íze: ott már nem csak az a kérdés, hogy túléled-e, hanem hogy a csapat mennyire tud rendben maradni, miközben valaki mindig elcsatangol, mert 'ott mintha lett volna egy banán'. Igen, volt. Igen, megérte. Nem, nem így.
Kontekstusnak elég annyi, hogy ez a cím 2019-ben indult PC-n, és azóta több platformra is eljutott, a fejlesztők pedig évekig pakoltak rá ingyenes tartalmakat és finomításokat. A lényeg: nem egy egyestés szenvedés, hanem egy hosszabb, keményebb túra.
Fun fact: ha valaha azt hitted, hogy a túlélő játékokban a pióca csak egy vicces animáció, itt rájössz, hogy a pióca valójában egy életstílus.
FORRÁSOK
Marci
Te mit gondolsz erről? Oszd meg velünk.
Hozzászólások
Hozzászóláshoz vagy kommenteléshez jelentkezz be, vagy ha még nem vagy tagunk, regisztrálj.
Hírek
Az Abiotic Factor azt bizonyítja, hogy nem kell erdő, sivatag vagy zombihorda ahhoz, hogy az ember p ...
A Once Human posztapokalipszise nem a szürke romokkal akar nyomasztani, hanem azzal, hogy a valóság ...
