A Persona 5 Royal zenéje nem egyszerűen aláfestés, hanem konkrétan a játék személyisége. Egy lépést teszel a menüben, és már úgy érzed, mintha egy jazzbár és egy heist-film összeházasodott volna, aztán elköltözött volna Tokióba.
A hangzás alapja a könnyed, mégis harapós jazz-funk vonal, tele olyan ritmusokkal, amiktől a harc is táncolható lesz. Ez az a fajta zene, ami akkor is visz, ha épp csak városban mászkálsz, és semmi hősieset nem csinálsz, maximum veszel egy italt meg megint elkésel valahonnan.
A Royal azért érdekes külön, mert nem csak új jeleneteket hoz, hanem új zenei rétegeket is. A régi témák megmaradnak ikonikusnak, az újak pedig nem próbálják elnyomni őket, inkább kinyitnak még egy ajtót ugyanabban a klubban.
Ami külön csavar, hogy ez a soundtrack ritka jól működik játékon kívül is. Simán mehet munka közben, utazásnál, vagy hétvégén, amikor a napfény mellé csak egy kis ritmus kell. Igen, a hosszú hétvégére kifejezetten veszélyes, mert egyszer csak azon kapod magad, hogy a bevásárlást is stílusosan intézed.
Ha egy mondattal kellene eladni: ez az a zene, ami nem rád erőlteti a hangulatot, hanem visszaadja a sajátodat, csak kicsit elegánsabban.
FORRÁSOK
Marci
Te mit gondolsz erről? Oszd meg velünk.
Hozzászólások
Hozzászóláshoz vagy kommenteléshez jelentkezz be, vagy ha még nem vagy tagunk, regisztrálj.
Hírek
Az Undertale zenéje apró, egyszerű és néha már nevetségesen fülbemászó, aztán egyszer csak ott talál ...
Ori zenéje olyan, mintha a természet egyszerre tudna suttogni, sírni és hőst faragni belőled.
